Olümposz, Téli napforduló, este
(Perszephoné) - Anyám!
(Demeter) - Perszephoné, de jó hogy látlak!
(Perszephoné) - Én is örülök neked.
(Demeter) -Meddig maradsz lányom?
(Perszephoné) -Nem elég sokáig, sajnos. Csak néhány hónapig maradhatok. Utána vissza kell mennem.
(Demeter) - Nem maradhatnál velünk örökre?
(Perszephoné) -Hiszen te is tudod, hogy az lehetetlen. Nem tudok változtatni a sorsomon.
(Demeter) -És mi lesz veled akkor, ha urad hadjárata sikeres lesz? Egyedül leszel majd odalenn?
(Perszephoné) -Ebbe még belegondolni is szörnyű. De talán erre nem fog sor kerülni. Nagy a serege ugyan, de nem olyan erős, mint amilyennek látszik.
(Demeter) -Csak neked ne essen bántódásod!
(Perszephoné) -Te is vigyázz magadra anyám!
*
(Dionüszosz) -Na, most hogy véget ért ez a BORzasztóan fontos tárgyalás a háBORúról kinek tölthetek egy kis BORt?
(Hádész) -Nekem most jól esne egy pohárkával.
(Dionüszosz) -Gyere táBORozzunk le itt emellett a szoBOR mellett.
Dionüszosz mindkettejük poharát teletölti.
(Dionüszosz) -Bizonyára elfáradtál. Hosszú lehetett az út idáig. Lazíts egy kicsit.
(Hádész) -Hát igen. Fárasztó időszakon vagyok túl.
(Dionüszosz) - Sok dolgod lehetett. Nem semmi, amit elértél. Ez rengeteg energiádba kerülhetett. Töltök neked még egy kicsit, szükséged van rá.
(Hádész) -Köszönöm barátom. Végre valaki megértenem engem.
(Dionüszosz) -Nyomasztó lehet, ha halottakkal vagy körülvéve, főleg úgy, hogy te magad halhatatlan vagy. El sem tudom képzelni milyen érzés lehet.
(Hádész) -Kemény munka kell hozzá. És szigor.
(Dionüszosz) -Nehéz lehet. De te vagy hozzá elég erős. Ilyennek kellene lennie mindenkinek. Nem a béna villámokal bűvészkedni, vagy azokat a rusnya dögöket pátyolgatni meg énekelni a fákhoz. Tiszta röhej.
(Hádész) -Ezért kellek én ide. Az egész birodalmat az irányításom alá veszem. Senki sem fog ezentúl lazsálni. Milyen évjárat ez? Isteni a zamata.
(Dionüszosz) - Egyike a legkiválóbb boraimnak. Obszidián hordóban érleltem. Kizárólag erre az alkalomra. El is kell hogy fogyjon, úgyhogy öntök még neked. Örülök, hogy ízlik.
Dionüszosz és Hádész addig borozgatnak, amíg az üveg ki nem ürül. Athéné esti ellenőrzését végzi, amikor meglátás őket.
(Athéné) - Ti meg mit kerestek még itt?
(Dionüszosz) -He? Te meg ki vagy?
(Athéné) - Dionüszosz te teljesen részeg vagy!! Tudod milyen nehéz nap vár ránk holnap? És te.. Öhm. Hádész?
(Hádész) -Helló kislány, nekem adod a lelked?
(Athéné) -Ti komolyan leisszátok magatokat a háború előtt? Nem vagytok normálisak!
(Hádész) -Milyen háború? Engem meg sem hívtok rá? Pedig úgy elpusztítanék most valamit.
(Athéné) -Öhm... Hádész. Tudod te milyen nap van? Vagy hogy hol vagy te egyáltalán.
(Dionüszosz) -Pincérnő, hozzon nekünk még bort! Nem látja, hogy elfogyott?
(Athéné) -Az eszed fogyott el, más nem. Bolond.
(Hádész) -Most akkor honnan lesz nekünk borunk?
(Athéné) -Tudjátok mit? Hozok nektek még annyi bort, amennyit csak akartok.
(Dionüszosz) -De jó!
(Athéné) -Egy feltétellel...
(Dionüszosz) -Nem jó!
(Hádész) -Mindegy, csak hozzád már.
(Athéné) -Rendben, csak pár szót kellene utánammondanod Hádész, és már ihattok is tovább.
(Hádész) - Jólvanna, mondjad már!
(Athéné) -Én Hádész, Kronosz és Rhea fia, az Alvilág istene, a holtak ura megesküszöm a Sztüx folyó vizére, hogy az Olümposzt az elkövetkezendő 3000 évben fenyegetni, megtámadni nem fogom, feladatkörömet becsülettel végzem tovább.
Athéné lejegyezteti az eskü szövegét Hermésszel, majd aláíratja Hádésszel.
Alvilág, egy nappal a téli napforduló után
Miután Perszephoné sikeresen visszautazott a részeg Hádésszel az Alvilágba, nyugovóra tértek. Másnap reggel Hádész nagy fejfájással ébred, Perszephoné már talpon van, és a növényeket gondozza.
(Hádész) - Asszony! Rettenetesen fáj a fejem, Hozzál rá valamit.
(Perszephoné) -Máris hozok.
(Hádész) -Mi történt tegnap, semmire sem emlékszem.
(Perszephoné) -Így jár az, aki egész éjjel Dionüszosszal a iszik ahelyett, hogy a dolgát végezné.
(Hádész) -Dionüszosz!? Hogy került Dionüszosz az Alvilágba?
(Perszephoné) -Sehogyan, te semmirekellő. Mi voltunk odafenn tegnap. Tudod a tanácskozás.
(Hádész) -A seregem! Hol van? Mi győztünk, ugye?
(Perszephoné) -Akkor sem nyertél volna, ha egyáltalán sor kerül a harcra.
(Hádész) - Hogy mi? Hát akkor mi történt? Mondd már!
(Perszephoné) -Hát tulajdonképpen aláírtál egy papírt, aminek következtében még jó sokáig nem fogsz háborúzni.
(Hádész) -Kizárt dolog. Én megtámadni mentem oda, nem holmi nyilatkozatokat aláírni.
(Perszephoné) -Ez nem akármilyen lap volt. Te esküt kötöttél Hádész. Mindjárt adom. Na, hova is tettem?
Perszephoné közben keresgél a papírok között.
(Perszephoné) -á, itt is van
Hádész kikapja a kezéből és hitetlenkedve méregeti a lapot.
Olümposz-hegység, egy nappal a téli napforduló után
Athéné büszkén megy a tanács elé kezében az esküvel. Hermea már előtte tudatta mindenkivel az előző este fejleményeit. Mindenki örül a sikernek. Dionüszosz nagyban meséli a történetet Apollónéknak, természetesen kicsit kiszínezve a sztorit.
(Dionüszosz) -...és amikor rámküldte azt azt a behemót pokolkutyát, én a teste köré tekertem egy csomó szőlőindát úgy, hogy mozdulni sem bírt. Könnyen végezhető volna vele, de könyörgött az életéért, úgyhogy megeskettem, hogy többé nem támad ránk.
(Aphrodité) -Micsoda hős!
(Apolla) -Elképesztő!
(Artemisz) -Nagy voltál Dionüszosz!
*
Athéné odaér Zeuszékhoz
(Zeusz) -Hogy tudtad rávenni Hádészt, hogy ebbe beleegyezzen?
(Athéné) -Igazából nem is annyira az én érdemem. Dionüszosz már elvégezte előttem a munka nagy részét. Nélküle semmire sem mentem volna.
(Héra) -Szóval tényleg igaz, hogy legyőzte Hádészt teljesen egyedül?
(Athéné) -Ugyan, dehogy.
(Héra) -Hát akkor mi történt?
(Athéné) -Borozgattak egy kicsit Hádésszel. Ismeritek Dionüszoszt, addig nem nyugszik, amíg az egész üveg el nem fogy. Egy kis csellel pedig rávettem, hogy írja alá az esküt. Harcra nem került sor.
(Zeusz) -Mint mindig, most is a legjobb döntést hoztad. Mindig tudtam, hogy különleges vagy.
(Héra) -Pedig ha harcra került volna sor, nem így vélekednél. Área lányunk leigázta volna az egész sereget.
(Athéné) -Csak nem biztos hogy az ellenfelét.
(Zeusz) -Na, jó. Hadd lássam azt az esküt.
Hermea hozza az esküt. Zeusz átveszi és olvasni kezdi. Majd hirtelen megdermed. Ezzel párhuzamosan Hádész is az Alvilágban.
(Zeusz) -Athéné, hogy értetted azt, hogy a feladatkörét NEM végzi tovább?
(Athéné) -Micsoda? Én ilyet nem mondtam.
(Athéné) -Ez lehetetlen. Hermea, mi ez itt?
(Hermea) -Én csak azt írtam, amit Hádész mondott.
*Ördögi kacaj*
