6. Tölthetek egy kis bort?

Olümposz, Téli napforduló, este

(Perszephoné) - Anyám!
(Demeter) - Perszephoné,  de jó hogy látlak!
(Perszephoné) - Én is örülök neked.
(Demeter) -Meddig maradsz lányom?
(Perszephoné) -Nem elég sokáig,  sajnos. Csak néhány hónapig maradhatok. Utána vissza kell mennem.
(Demeter) - Nem maradhatnál velünk örökre?
(Perszephoné) -Hiszen te is tudod, hogy az lehetetlen. Nem tudok változtatni a sorsomon.
(Demeter) -És mi lesz veled akkor, ha urad hadjárata sikeres lesz? Egyedül leszel majd odalenn?
(Perszephoné) -Ebbe még belegondolni is szörnyű. De talán erre nem fog sor kerülni. Nagy a serege ugyan, de nem olyan erős,  mint  amilyennek látszik.
(Demeter) -Csak neked ne essen bántódásod!
(Perszephoné) -Te is vigyázz magadra anyám!

*

(Dionüszosz) -Na, most hogy véget ért ez a BORzasztóan fontos tárgyalás a háBORúról kinek tölthetek egy kis BORt?
(Hádész) -Nekem most jól esne egy pohárkával.
(Dionüszosz) -Gyere táBORozzunk le itt emellett a szoBOR mellett.
Dionüszosz mindkettejük poharát teletölti.
(Dionüszosz) -Bizonyára elfáradtál.  Hosszú lehetett az út idáig. Lazíts egy kicsit.
(Hádész) -Hát igen. Fárasztó időszakon vagyok túl.
(Dionüszosz) - Sok dolgod lehetett. Nem semmi, amit elértél. Ez rengeteg energiádba kerülhetett. Töltök neked még egy kicsit, szükséged van rá.
(Hádész) -Köszönöm barátom. Végre valaki megértenem engem.
(Dionüszosz) -Nyomasztó lehet, ha halottakkal vagy körülvéve,  főleg úgy,  hogy te magad halhatatlan vagy. El sem tudom képzelni milyen érzés lehet.
(Hádész) -Kemény munka kell hozzá. És szigor.
(Dionüszosz) -Nehéz lehet. De te vagy hozzá elég erős. Ilyennek kellene lennie mindenkinek. Nem a béna villámokal bűvészkedni, vagy azokat a rusnya dögöket pátyolgatni meg énekelni a fákhoz. Tiszta röhej.
(Hádész) -Ezért kellek én ide. Az egész birodalmat az irányításom alá veszem. Senki sem fog ezentúl lazsálni. Milyen évjárat ez? Isteni a zamata.
(Dionüszosz) - Egyike a legkiválóbb boraimnak. Obszidián hordóban érleltem. Kizárólag erre az alkalomra. El is kell hogy fogyjon, úgyhogy öntök még neked. Örülök, hogy ízlik.
Dionüszosz és Hádész addig borozgatnak, amíg az üveg ki nem ürül. Athéné esti ellenőrzését végzi, amikor meglátás őket.

(Athéné) - Ti meg mit kerestek még itt?
(Dionüszosz) -He? Te meg ki vagy?
(Athéné) - Dionüszosz te teljesen részeg vagy!! Tudod milyen nehéz nap vár ránk holnap? És te.. Öhm. Hádész?
(Hádész) -Helló kislány, nekem adod a lelked?
(Athéné) -Ti komolyan leisszátok magatokat a háború előtt? Nem vagytok normálisak!
(Hádész) -Milyen háború?  Engem meg sem hívtok rá? Pedig úgy elpusztítanék most valamit.
(Athéné) -Öhm... Hádész. Tudod te milyen nap van? Vagy hogy hol vagy te egyáltalán.
(Dionüszosz) -Pincérnő,  hozzon nekünk még bort! Nem látja, hogy elfogyott?
(Athéné) -Az eszed fogyott el, más nem. Bolond.
(Hádész) -Most akkor honnan lesz nekünk borunk?
(Athéné) -Tudjátok mit? Hozok nektek még annyi bort, amennyit csak akartok.
(Dionüszosz) -De jó!
(Athéné) -Egy feltétellel...
(Dionüszosz) -Nem jó!
(Hádész) -Mindegy, csak hozzád már.
(Athéné) -Rendben, csak pár szót kellene utánammondanod Hádész,  és már ihattok is tovább.
(Hádész) - Jólvanna,  mondjad már!
(Athéné) -Én Hádész, Kronosz és Rhea fia, az Alvilág istene, a holtak ura megesküszöm a Sztüx folyó vizére, hogy az Olümposzt az elkövetkezendő 3000 évben fenyegetni, megtámadni nem fogom, feladatkörömet becsülettel végzem tovább.

Athéné lejegyezteti az eskü szövegét Hermésszel, majd aláíratja Hádésszel.

Alvilág, egy nappal a téli napforduló után

Miután Perszephoné sikeresen visszautazott a részeg Hádésszel az Alvilágba, nyugovóra tértek. Másnap reggel Hádész nagy fejfájással ébred, Perszephoné már talpon van, és a növényeket gondozza.

(Hádész) - Asszony! Rettenetesen fáj a fejem, Hozzál rá valamit.
(Perszephoné) -Máris hozok.
(Hádész) -Mi történt tegnap, semmire sem emlékszem.
(Perszephoné) -Így jár az, aki egész éjjel Dionüszosszal a iszik ahelyett,  hogy a dolgát végezné.
(Hádész) -Dionüszosz!? Hogy került Dionüszosz az Alvilágba?
(Perszephoné) -Sehogyan, te semmirekellő. Mi voltunk odafenn tegnap. Tudod a tanácskozás.
(Hádész) -A seregem!  Hol van? Mi győztünk, ugye?
(Perszephoné) -Akkor sem nyertél volna, ha egyáltalán sor kerül a harcra.
(Hádész) - Hogy mi? Hát akkor mi történt?  Mondd már!
(Perszephoné) -Hát tulajdonképpen aláírtál egy papírt,  aminek következtében még jó sokáig nem fogsz háborúzni.
(Hádész) -Kizárt dolog. Én megtámadni mentem oda, nem holmi nyilatkozatokat aláírni.
(Perszephoné) -Ez nem akármilyen lap volt. Te esküt kötöttél Hádész. Mindjárt adom. Na, hova is tettem?
Perszephoné közben keresgél a papírok között.
(Perszephoné) -á, itt is van
Hádész kikapja a kezéből és hitetlenkedve méregeti a lapot.

Olümposz-hegység, egy nappal a téli napforduló után

Athéné büszkén megy a tanács elé kezében az esküvel. Hermea már előtte tudatta mindenkivel az előző este fejleményeit. Mindenki örül a sikernek. Dionüszosz nagyban meséli a történetet Apollónéknak,  természetesen kicsit kiszínezve a sztorit.

(Dionüszosz) -...és amikor rámküldte azt azt a behemót pokolkutyát, én a teste köré tekertem egy csomó szőlőindát úgy, hogy mozdulni sem bírt. Könnyen végezhető volna vele, de könyörgött az életéért, úgyhogy megeskettem, hogy többé nem támad ránk.
(Aphrodité) -Micsoda hős!
(Apolla) -Elképesztő!
(Artemisz) -Nagy voltál Dionüszosz!

*
Athéné odaér Zeuszékhoz
(Zeusz) -Hogy tudtad rávenni Hádészt, hogy ebbe beleegyezzen?
(Athéné) -Igazából nem is annyira az én érdemem. Dionüszosz már elvégezte előttem a munka nagy részét. Nélküle semmire sem mentem volna.
(Héra) -Szóval tényleg igaz, hogy legyőzte Hádészt teljesen egyedül?
(Athéné) -Ugyan, dehogy.
(Héra) -Hát akkor mi történt?
(Athéné) -Borozgattak egy kicsit Hádésszel. Ismeritek Dionüszoszt, addig nem nyugszik, amíg az egész üveg el nem fogy. Egy kis csellel pedig rávettem, hogy írja alá az esküt. Harcra nem került sor.
(Zeusz) -Mint mindig, most is a legjobb döntést hoztad. Mindig tudtam, hogy különleges vagy.
(Héra) -Pedig ha harcra került volna sor, nem így vélekednél. Área lányunk leigázta volna az egész sereget.
(Athéné) -Csak nem biztos hogy az ellenfelét.
(Zeusz) -Na, jó. Hadd lássam azt az esküt.

Hermea hozza az esküt. Zeusz átveszi és olvasni kezdi. Majd hirtelen megdermed. Ezzel párhuzamosan Hádész is az Alvilágban.

(Zeusz) -Athéné, hogy értetted azt, hogy a feladatkörét NEM végzi tovább?
(Athéné) -Micsoda? Én ilyet nem mondtam.
(Athéné) -Ez lehetetlen. Hermea, mi ez itt?
(Hermea) -Én csak azt írtam, amit Hádész mondott.

*Ördögi kacaj*

5. Hádész az Olümposzon

Olümposz, Téli napforduló

(Apolla) -Nincs sok időnk. Most indulnak.
(Demeter) -Végre újra láthatom a lányomat. Remélem most már örökre velem maradhat.
(Athéné) - A sereget is hozzá magával?
(Apolla) -Látom őket, de egyenlőre még csak a kapunál állnak a parancsa várva.
(Zeusz) - Ne feledjétek, nem a háború a célunk. Az elsődleges terv az, hogy lebeszéljük róla. Akár csellel is.
(Apolla Athénének) -Csak ügyesen kislány!
(Athéné) -Most miről beszélsz? Elegem kezd lenni abból, hogy mindent nekem kell kitalálnom.
(Apolla) -Majd meglátod.

*

(Hermea) -Hádész a kapuk előtt!!!
(Zeusz) -Jó, akkor mindenki tartsa magát a tervhez.
(Hádész) -Nos, hol a trónom?
(Zeusz) -Az Alvilágban,  hol máshol?
(Hádész) -Szóval így állunk.

(Área) -Akkor hát sereg készülj!...

(Zeusz) -Csak ne olyan hevesen Área, tárgyalni fogunk, méghozzá békés körülmények között.

(Hádész) -Várom az érveidet, hogy miért ne foglalhatnám el jogos trónomat az Olümposzon.

(Athéné) -Ugyan Hádész úgy csinálsz mintha nem ez lenne a rend  3000 éve, esküt tettünk, elosztottuk a feladatköröket, nincs változtatás.

(Hádész) -Nem tartod kissé unalmasnak hogy már 3000 éve az okoskodás istennője vagy?

(Apolla) -Sértegetéssel nem fogsz sokra menni...

(Aphrodité) -Mondjuk azt nem csodálom hogy te meguntad ott lent a rothadó hullák között (gúnyosan kuncog)

(Zeusz) -Elég legyen! Így nem megyünk semmire.

(Athéné) -Lényeg a lényeg, a téli napforduló után vissza kell menned a saját birodalmadba.

(Hádész) -Ha így akarjatok. (ránéz Áreára)

(Área) -Ha harc, hát legyen harc.

(Artemisz) -Itt márpedig nem lesz háború!

(Apolla) -Véres csaták még soha nem oldottak meg semmit a történelem során.

(Área) -Azért ezzel nem értenék teljesen egyet...

(Athéné félbe szakítja) -Csak újabb konfliktusokat szülnek.

(Apolla) -És akkor arról meg nem is beszéltünk hogy egy ilyen harc az istenek között milyen felfordulást okozna a halandók világában!

(Artemisz) -Erdőtüzek, forgószelek, hatalmas pusztulás...

(Zeusz) -Ezt te is tudhatnád Hádész testvérem, hogy ennél nagyobb felelősség van a vállunkon.

Az istenek még hosszasan vitáztak és tárgyaltak, közben a Nap is lement. Hádész hivatalos Olümposzon tartozkodásának ideje véget ért. Azonban ő nem akart tágítani. Megegyeztek hogy a tárgyalást másnap folytatják, ennyi engedményt adnak Hádésznak a háború elkerülése érdekében. Az est leszállta után Dionüszosz borozgatni invitálja Hádészt...

4. Alvilági megbeszélés

Alvilág, három nappal a téli napforduló előtt

(Área) -Na, hogy állnak az előkészületek?
(Hádész) -A sereg harcra kész, nem félnek semmitől.
(Área) - Még jó, hiszen már úgyis halottak. Nem tudnak meghalni még egyszer. Viszont ártani sem...
(Hádész) - Az nem lényeges. Sokan vannak, az a fő. Meg kell őket félemlíteni.
(Área) - De ugye nem csak lélekből fog állni állnia sereg, mert akkor még átgondolom ki mellett harcolnak.
(Hádész) - Nem, persze, hogy nem. A pokolkutyák hatalmas pusztítást tudnak végezni. Emellett az óriások és küklopszok is engem támogatnak. Őket nehéz megsemmisíteni. Hidra is segítség lehet számunkra.
(Área) - Jó, az már mindjárt más. Medúza barátnémnek is hasznát vehetjük.
(Hádész) - Igaz. Ő jó arc. Meglátom és köve dermedek tőle. Ó, jut eszembe, nemrég beszéltem Héphaisztosszal, aki vállalta, hogy elkészíti a fegyvereinket és a páncélokat. Ez így oké, de mivel az olimposziak fegyvereit is ő készíti, ezért kulcsfontosságú információk birtokában segít nekünk.
(Área) - Hát te aztán nem hazudtoltad meg magad. Bármire képes vagy, hogy megszerezd amit akarsz. És mit mondott Héphaisztosz?
(Hádész) -Melléjük is sokan csatlakoztak. De nem legyőzhetetlenek, az én seregem még így is sokkal erősebb. A kentaurok és a szatírok őket erősítik. Poszeidon rendesen kivette a részét, a sziréneket, a hableányokat és a leviatánt is sikerült az olümposziak oldalára állítani.
(Área) - Ez viszont nem jó hír a számunkra. A tengeri haderőnk így veszélybe kerül.
(Hádész) - Tudom, épp ezért készültem egy B tervvel is. Ne izgulj, túljárunk az eszükön.

3. Ellentétek

Olümposz, négy nappal a téli napforduló előtt

(Aphrodité) - Pont ez hiányzott most nekünk. Egy újabb haszontalan háború!
(Artemisz) - Mi lesz így az állatokkal, ha ebben a háborúban kell részt vennem? Nem hagyhatom őket cserben. Az emberek így is épp elég állat életét veszélyeztetik.
(Apolla) - Nem is kell a jóslás istenének lennünk ahhoz, hogy tudjuk hogy Hádész csak káoszt okozna. Nem lenne erőm mindent helyrehozni.
(Aphrodité) - Én ebben nem veszek részt. Úgy sem tudnák hasznomat venni. Én nem fogok páncélt viselni.
(Artemisz) - Nem fogják harci eszközként használni az állataimat. Minden erőmmel védelmezi fogom őket. Én sem vagyok hajlandó harcolni.
(Apolla) - Én mellettetek állok. Születésem óta veled vagyok Artemisz, ez nem most fog megváltozni.

*

(Athéné) - Apám, most mit teszünk? Lehetnek olyan ellenségeink is, akikről azt gondoljuk most, hogy  mellettünk állnak.
(Héra) - Dehogy, mi egy nagy család vagyunk. Sosem ártanánk egymásnak. Mégis ki bántaná a testvéreit?
(Athéné) - Ne legyél már ennyire naiv. Ugye ezt teszem gondolod komolyan? Volt már rá példa, vagy már megfeledkeztél róla?
(Zeusz) - Jól van. Elég ebből. Értékelem a többiekbe vetett bizalmad Héra, de most Athénével kell egyet értenem. Mindenképpen elővigyázatosnak kell lennünk.

Dionüszosz belép egy üveg borral a kezében.
(Dionüszosz) - Na kinek tölthetek? Úgy nézem rátok férne egy kis jókedv.

2. Alvilág

Alvilág, egy héttel a téli napforduló előtt

(Perszephoné) -Te teljesen megőrültél?! Képes lennél kockára tenni a birodalmad? A hatalmad, a tekintélyed...
(Hádész) -Te ezt nem értheted!
(Perszephoné) -Akkor segíts megértenem, mert per pillanat fogalmam sincs róla, hogy mi folyik itt.
(Hádész) -Elegem van abból, hogy semmibe vesznek! 3000 éve taszítottak le ide drága testvéreim, hogy én végezzem el a piszkos munkát. Amíg ők odafenn nektárban fürdenek, addig én itt terelgethetem a hallottakat. Hát kösz, nekem ebből elég. Épp annyi jogom van nekem is köztük élni, mint a többieknek.
(Perszephoné) - És egy háború erre a megoldás?
(Hádész) -Nem, nem. Én küldtem Zeusz bátyámnak egy levelet, amiben kifejtettem véleményemet erről. A háború csak a B terv.
(Perszephoné) -Már pedig nekem ebből a sok fegyverből úgy tűnik, hogy az a fő célod, hogy vérontás legyen.
(Hádész) -Minden lehetőségre fel kell készülni Asszony. Csak nem gondolod, hogy ölbe tett kézzel fogom nézni ahogy azok nélkülem uralkodnak.
(Perszephoné) - Egyedül mész neki az Olümposznak, ez igazán rád vall. Az nem zavar, hogy túlerőben vannak? Esélyed sincs ellenük.
(Hádész) - Azt ne hidd, hogy nem lenne aki mellettem állna. Ők sem támogatják Zeusz zsarnokoskodását. Unokahúgom, Área mellettem fog állni, és Héphaisztosz is velem van. A hadistenük és a kovácsuk nélkül védtelenek a hatalmas seregünkkel szemben.
(Perszephoné) - És mi lesz utána? Ha esetleg sikerül is a terved? Az egész Olümposz romokban lesz. Így akarsz te uralkodni?
(Hádész) - A romokból majd én emelek fel egy új, jobb világot. Most nézd meg az öntelt uralkodóknak a népe is öntelt. Itt az ideje változtatni ezen.

1. Burkolt hadüzenet

Olümposz-hegység, egy héttel a téli napforduló előtt

   Az istenek szokásos tanácskozásukhoz ültek össze az Olümposzon, Görögország legmagasabb hegycsúcsán. Még ketten hiányoztak: Dionüszosz, aki szinte biztosan az utolsó szőlőtermést ellenőrizte, hogy biztosan a legkiválóbb bor készülhessen belőle, valamint Hermea, akitől már megszokott volt ez a késés, hiszen tömérdek fontosabbnál fontosabb üzenetet kellett kézbesítenie.
(Área) -Hol a fenébe vannak már ezek. Kezdjük el nélkülük!
(Zeusz) -Türelem, már nem késlekedhetnek sokáig. Nem kezdhetünk tanácskozásba, míg ők hiányoznak.
(Athéné) -Ahogy én láttam tegnap Dionüszoszt, csodálnám, ha már ébren lenne, úgy kiütötte magát.
(Área) -Mit is várunk tőle igazából? Nincs rá szükségünk, nélkülözhetjük őt amíg meg nem érkezik az a semmirekellő
(Apolla) -Elnézést, hogy beleszólok, de úgy látom nem jár már messze, azt a kis időt igazán kibírhatod. Mellesleg egyikünk sem nélkülözhető.
   Amint Apolla végére ért mondandójának betoppant Dionüszosz, csak nyugodtan, ráérősen, mintha mi sem történt volna. Minden szem rá szegeződött, Área nem hagyhatta szó nélkül a dolgot.
(Área) -Csak nem megtámadott téged valami út közben, hogy ennyit várattál minket?
   Dionüszosz órájára néz, majd miután tudatosítja magában, mennyi az idő csak megvonja a vállát.
(Dionüszosz) -Az új szobromat tökéletesítette a mester, és nélkülem nem készülhet el.
(Aphrodité) -Újabb szobor!? Lassan már több lesz rólad meg a hülye szőlődről, mint rólam.
(Zeusz) -Elég ebből. Hermeának valószínűleg dolga akadt, úgyhogy rá már nem várunk tovább.
(Área) -Na végre!
   Ezzel kezdetét vette  tanácskozás.


Olümposz-hegység, egy héttel a téli napforduló előtt

   Hermea a tanácskozás kellős közepén rontott be a terembe, arcán izgatottsággal vegyült ijedtség jelent meg. Zeusz felemelkedett trónjáról, rosszat sejtett. Hermea megállt előtte, és egy tűzvörös borítékot vett elő, majd nyújtott át Zeusznak.
(Hermea) -Az Alvilágból jövök Uram, Hádész készül valamire. A helyzet odalenn... BORzalmas.
(Dionüszosz) - Valaki BORt említett?
A többiek gyilkos pillantásokat vetettek rá, amitől elhallgatott.
(Zeusz) -Folytasd, kérlek.
(Hermea) -Már akkor sejtettem, hogy valami gond van, amikor Kerberosz nem akarta letépni a fejem, sőt minden bonyodalom nélkül ki is engedett a lelkek ott lent minden lépésemet követték, de ami a legszokatlanabb volt, hogy teljes csendben voltak. Amikor Hádészhoz értem sejtelmes gonosz mosollyal ezt a borítékot nyújtotta át nekem, hozzád címezve.
(Zeusz) -Köszönöm, foglald el helyedet.
   Hermea átnyújtotta a bordó borítékot a főistennek, aki elvette tőle, kibontotta, és szó nélkül az olvasásához kezdett. A többiek feszült csendben figyelték őt, arca egyre gondterheltebbnek tűnt. Izgatott kíváncsisággal várták, hogy Zeusz a végére érjen. Amint ez megtörtént még egyszer átfutotta az üzenetet, mintha nem hitte volna el, hogy amit olvasott valóban az van odaírva.
   Felnézett, szemével körbepásztázta a termet, és társaihoz szólt.
(Zeusz) -Mint tudjátok Hádész meglátogat minket a téli napfordulón, hisz minden évben így van. Viszont idén azt tervezi, nem hagyja el az Olümposzt a nap végén, hanem egy trónt követel magának közöttünk.
   Az istenek összesúgtak, sutyorogni kezdtek. Héra aggódva nézett urára. Aphrodité Artemisszel és Apollával kezdett értekezésbe. Área pedig már előrelátóan sorolta Héphaisztosznak, milyen fegyverekre és páncélokra lesz majd szüksége. Dionüszosz mintha fel sem fogta volna iszogatta tovább borocskáját. Athéné volt az első aki felszólalt.
(Héra) -Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen. Az szörnyű következményekkel járna.
(Athéné) - Apám, emlékezz vissza, mi történt legutóbb. Alig bírtuk visszafogni akkor is.
(Zeusz) -Nem, természetesen nem engedjük, viszont azt írja, hogy ha nem adunk neki helyet köztünk önként, akkor majd ő megteszi magától, és valamennyiünket letaszítja az Alvilágba.
(Héra) -És mit fogunk most tenni?
(Zeusz) -Kell egy terv...