2. Alvilág

Alvilág, egy héttel a téli napforduló előtt

(Perszephoné) -Te teljesen megőrültél?! Képes lennél kockára tenni a birodalmad? A hatalmad, a tekintélyed...
(Hádész) -Te ezt nem értheted!
(Perszephoné) -Akkor segíts megértenem, mert per pillanat fogalmam sincs róla, hogy mi folyik itt.
(Hádész) -Elegem van abból, hogy semmibe vesznek! 3000 éve taszítottak le ide drága testvéreim, hogy én végezzem el a piszkos munkát. Amíg ők odafenn nektárban fürdenek, addig én itt terelgethetem a hallottakat. Hát kösz, nekem ebből elég. Épp annyi jogom van nekem is köztük élni, mint a többieknek.
(Perszephoné) - És egy háború erre a megoldás?
(Hádész) -Nem, nem. Én küldtem Zeusz bátyámnak egy levelet, amiben kifejtettem véleményemet erről. A háború csak a B terv.
(Perszephoné) -Már pedig nekem ebből a sok fegyverből úgy tűnik, hogy az a fő célod, hogy vérontás legyen.
(Hádész) -Minden lehetőségre fel kell készülni Asszony. Csak nem gondolod, hogy ölbe tett kézzel fogom nézni ahogy azok nélkülem uralkodnak.
(Perszephoné) - Egyedül mész neki az Olümposznak, ez igazán rád vall. Az nem zavar, hogy túlerőben vannak? Esélyed sincs ellenük.
(Hádész) - Azt ne hidd, hogy nem lenne aki mellettem állna. Ők sem támogatják Zeusz zsarnokoskodását. Unokahúgom, Área mellettem fog állni, és Héphaisztosz is velem van. A hadistenük és a kovácsuk nélkül védtelenek a hatalmas seregünkkel szemben.
(Perszephoné) - És mi lesz utána? Ha esetleg sikerül is a terved? Az egész Olümposz romokban lesz. Így akarsz te uralkodni?
(Hádész) - A romokból majd én emelek fel egy új, jobb világot. Most nézd meg az öntelt uralkodóknak a népe is öntelt. Itt az ideje változtatni ezen.