3. Ellentétek

Olümposz, négy nappal a téli napforduló előtt

(Aphrodité) - Pont ez hiányzott most nekünk. Egy újabb haszontalan háború!
(Artemisz) - Mi lesz így az állatokkal, ha ebben a háborúban kell részt vennem? Nem hagyhatom őket cserben. Az emberek így is épp elég állat életét veszélyeztetik.
(Apolla) - Nem is kell a jóslás istenének lennünk ahhoz, hogy tudjuk hogy Hádész csak káoszt okozna. Nem lenne erőm mindent helyrehozni.
(Aphrodité) - Én ebben nem veszek részt. Úgy sem tudnák hasznomat venni. Én nem fogok páncélt viselni.
(Artemisz) - Nem fogják harci eszközként használni az állataimat. Minden erőmmel védelmezi fogom őket. Én sem vagyok hajlandó harcolni.
(Apolla) - Én mellettetek állok. Születésem óta veled vagyok Artemisz, ez nem most fog megváltozni.

*

(Athéné) - Apám, most mit teszünk? Lehetnek olyan ellenségeink is, akikről azt gondoljuk most, hogy  mellettünk állnak.
(Héra) - Dehogy, mi egy nagy család vagyunk. Sosem ártanánk egymásnak. Mégis ki bántaná a testvéreit?
(Athéné) - Ne legyél már ennyire naiv. Ugye ezt teszem gondolod komolyan? Volt már rá példa, vagy már megfeledkeztél róla?
(Zeusz) - Jól van. Elég ebből. Értékelem a többiekbe vetett bizalmad Héra, de most Athénével kell egyet értenem. Mindenképpen elővigyázatosnak kell lennünk.

Dionüszosz belép egy üveg borral a kezében.
(Dionüszosz) - Na kinek tölthetek? Úgy nézem rátok férne egy kis jókedv.