Olümposz-hegység, egy héttel a téli napforduló előtt
Az istenek szokásos tanácskozásukhoz ültek össze az Olümposzon, Görögország legmagasabb hegycsúcsán. Még ketten hiányoztak: Dionüszosz, aki szinte biztosan az utolsó szőlőtermést ellenőrizte, hogy biztosan a legkiválóbb bor készülhessen belőle, valamint Hermea, akitől már megszokott volt ez a késés, hiszen tömérdek fontosabbnál fontosabb üzenetet kellett kézbesítenie.
(Área) -Hol a fenébe vannak már ezek. Kezdjük el nélkülük!
(Zeusz) -Türelem, már nem késlekedhetnek sokáig. Nem kezdhetünk tanácskozásba, míg ők hiányoznak.
(Athéné) -Ahogy én láttam tegnap Dionüszoszt, csodálnám, ha már ébren lenne, úgy kiütötte magát.
(Área) -Mit is várunk tőle igazából? Nincs rá szükségünk, nélkülözhetjük őt amíg meg nem érkezik az a semmirekellő
(Apolla) -Elnézést, hogy beleszólok, de úgy látom nem jár már messze, azt a kis időt igazán kibírhatod. Mellesleg egyikünk sem nélkülözhető.
Amint Apolla végére ért mondandójának betoppant Dionüszosz, csak nyugodtan, ráérősen, mintha mi sem történt volna. Minden szem rá szegeződött, Área nem hagyhatta szó nélkül a dolgot.
(Área) -Csak nem megtámadott téged valami út közben, hogy ennyit várattál minket?
Dionüszosz órájára néz, majd miután tudatosítja magában, mennyi az idő csak megvonja a vállát.
(Dionüszosz) -Az új szobromat tökéletesítette a mester, és nélkülem nem készülhet el.
(Aphrodité) -Újabb szobor!? Lassan már több lesz rólad meg a hülye szőlődről, mint rólam.
(Zeusz) -Elég ebből. Hermeának valószínűleg dolga akadt, úgyhogy rá már nem várunk tovább.
(Área) -Na végre!
Ezzel kezdetét vette tanácskozás.
Olümposz-hegység, egy héttel a téli napforduló előtt
Hermea a tanácskozás kellős közepén rontott be a terembe, arcán izgatottsággal vegyült ijedtség jelent meg. Zeusz felemelkedett trónjáról, rosszat sejtett. Hermea megállt előtte, és egy tűzvörös borítékot vett elő, majd nyújtott át Zeusznak.
(Hermea) -Az Alvilágból jövök Uram, Hádész készül valamire. A helyzet odalenn... BORzalmas.
(Dionüszosz) - Valaki BORt említett?
A többiek gyilkos pillantásokat vetettek rá, amitől elhallgatott.
(Zeusz) -Folytasd, kérlek.
(Hermea) -Már akkor sejtettem, hogy valami gond van, amikor Kerberosz nem akarta letépni a fejem, sőt minden bonyodalom nélkül ki is engedett a lelkek ott lent minden lépésemet követték, de ami a legszokatlanabb volt, hogy teljes csendben voltak. Amikor Hádészhoz értem sejtelmes gonosz mosollyal ezt a borítékot nyújtotta át nekem, hozzád címezve.
(Zeusz) -Köszönöm, foglald el helyedet.
Hermea átnyújtotta a bordó borítékot a főistennek, aki elvette tőle, kibontotta, és szó nélkül az olvasásához kezdett. A többiek feszült csendben figyelték őt, arca egyre gondterheltebbnek tűnt. Izgatott kíváncsisággal várták, hogy Zeusz a végére érjen. Amint ez megtörtént még egyszer átfutotta az üzenetet, mintha nem hitte volna el, hogy amit olvasott valóban az van odaírva.
Felnézett, szemével körbepásztázta a termet, és társaihoz szólt.
(Zeusz) -Mint tudjátok Hádész meglátogat minket a téli napfordulón, hisz minden évben így van. Viszont idén azt tervezi, nem hagyja el az Olümposzt a nap végén, hanem egy trónt követel magának közöttünk.
Az istenek összesúgtak, sutyorogni kezdtek. Héra aggódva nézett urára. Aphrodité Artemisszel és Apollával kezdett értekezésbe. Área pedig már előrelátóan sorolta Héphaisztosznak, milyen fegyverekre és páncélokra lesz majd szüksége. Dionüszosz mintha fel sem fogta volna iszogatta tovább borocskáját. Athéné volt az első aki felszólalt.
(Héra) -Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen. Az szörnyű következményekkel járna.
(Athéné) - Apám, emlékezz vissza, mi történt legutóbb. Alig bírtuk visszafogni akkor is.
(Zeusz) -Nem, természetesen nem engedjük, viszont azt írja, hogy ha nem adunk neki helyet köztünk önként, akkor majd ő megteszi magától, és valamennyiünket letaszítja az Alvilágba.
(Héra) -És mit fogunk most tenni?
(Zeusz) -Kell egy terv...
:):):)
VálaszTörlés